Ha érdekel, ezt szoktuk mondani, ha valamiről végképp lemondunk, valamint örökre elveszettnek hiszünk. Amikor valaki keresztet vet magára, azt azért teszi, hogy távol tartsa magától az ördögöt. Ennél a szólásnál azonban nem erről van szó, sokkal inkább arról, hogy a temetőben a keresztek a végleges elmúlást jelzik. Így aki keresztet vet valamire, tulajdonképpen azt mondja, hogy az elveszett dolog sorsa már olyan biztonsággal eldőlt, mint azé az emberé, akinek sírjára keresztet raktak a temetőben. Az, hogy a szólásban a ma jóval helyénvalóbbnak érezhető tesz vagy rak igék(a sírra keresztet tesz, keresztet rak) helyett a vet van, arra vezethető vissza, hogy régebben a vet ige jóval szélesebb jelentéstartalommal rendelkezett, használták a tesz, helyez értelmében is. Ugyanakkor a szólás akár arra a keresztre is utalhat, amelyet a pap vet a temetésen a koporsóra, szintén a végleges elmúlást jelképezve. Azt, hogy szólásunk pontosan melyikből ered, nem tudjuk biztosan.
Utolsó kommentek