Ha érdekel, akkor mondjuk, hogy valakinek nincs sütnivalója, ha híján van az észnek vagy az értelemnek. A sütnivaló itt egyes korábbi értelmezésekkel ellentétben nem az agy értelmében áll, nem arról van tehát szó, hogy megsütjük valakinek vagy valaminek az agyát.
A magyarázatot a Nyugat -Dunántúlon kell keresnünk, ahol sütnivalónak nevezték a kenyér kelesztéséhez használt anyagot. Itt élesztő vagy kovász helyett komló és korpa keverékét használták, amelyhez egy kevés maradék kenyértésztát és vöröshagymáz is kevertek, majd a masszát a napon megszárították. Ebből morzsoltak keveset kenyérsütéskor a tésztához, hogy megkeljen. Erről a vidékről ered tehát a szókapcsolat, amelyet azokra az asszonyokra használtak, akik nem készítettek maguknak sütnivalót, vagy keveset készítettek, és az idő előtt elfogyott. A köznyelvben is elterjedt így olyan emberekre mondták, akiknek mafla módon nincs sok eszük, akárcsak annak az asszonynak, aki nem készít magának sütnivalót.
Utolsó kommentek