Ha érdekel honnan ered a pánik kifejezés, akkor a magyarázatért vissza kell mennünk egészen az ókorig.
A pániknak maga a jelensége hirtelen jött, nagyon intenzív félelemérzetet, rémületet takar, ami erős menekülési kényszert von maga után (nemrég sajnos hazánkban is történt egy tipikus és tragikus példája a tömeges pánikreakciónak).
A jelenség és maga a szó viszont egyáltalán nem új keletű.
(a cikk a tovább gombra kattintva folytatódik)
A pánik kifejezést ugyanis az ókori görög mitológia egyik alakjától, Pán pásztoristentől származtatják.
Pán Hermész és Drüopé nimfa fia volt, az erdők, mezők, legelők, vadászok, kecskepásztorok és nyájak istene. Kecskeszarvakkal, farokkal, és kecskelábakkal jött a világra. Bizarr külseje még saját édesanyját is elborzasztotta, aki miután megszülte Pánt, ijedtében elszaladt, és végleg magára hagyta. Apja viszont nem fordult el tőle, felvitte az Olümposzra, ahol a furcsa szerzet nagy tetszést aratott az istenek körében. A Pán nevet Dionüszos adta neki.
Pán ismert ugyan jóstehetségéről és zenei képességeiről is, de alakját legfőképp hajthatatlan szexuális étvágya és a nimfákkal való vad mulatozásai határozták meg. Számtalan nimfát és női istenséget csábított el, sőt több művészeti alkotáson szerepel hogy még magához a szerelem istennőjéhez, Aphrodité-hez is fűzték gyengéd szálak. A benne égő túlfűtött vágy miatt azonban nem bírta elfogadni az elutasítást (amiben pedig bőven volt része nem éppen tetszetős külseje miatt).
Kevesen gondolnák, hogy egy ilyen istenség a névadója a pániknak, hisz legfőbb tevékenysége az élet élvezete volt. Azonban Pán rendelkezett még egy különleges képességgel: elborzasztó üvöltésével bárkiben szörnyű rémületet tudott kelteni.
Pán nem szerette ha szunyókálás közeben megzavarják, ilyenkor hirtelen haragra gerjedt, rákiabált álmának megzavarójára, akinek lelkében megmagyarázhatatlanul erős félelem uralkodott el. A pásztoristen eme képességét a maratoni csatában is alkalmazta, a mondák szerint üvöltésével rémítve meg a perzsákat, így segítve győzelemhez Athén népét.
Innen ered az irracionálisan erős félelem (páni-félelem), vagyis a pánik.
Zárójelben néhány érdekesség:
- Pán nem csak pánikot "találta fel", róla kapta a nevét a pánsíp is. A kecskelábú istenség ugyanis egy alkalommal beleszeretett a gyönyörű Szürinx nimfába. A szűzies életet folytató hölgy azonban nem viszonozta a közeledést, és mivel Pán nem tudta féken tartani az ösztöneit, a nimfa kénytelen volt menekülni előle. Szürinx egy folyóhoz érve végső kétségbeesésében megkérte apját, Ládón folyóistent, hogy vegye el a vesztét okozó gyönyörű alakját. Apja megszánta, és remegő náddá változtatta a lányt. Ebből a nádból készítette a hangszert Pán szerelme emlékére.
- Ekhó, a visszhang istennője Pán egyik felesége volt. Az istennő azonban titkon a gőgös Narkisszosz-ba volt szerelmes. Több verzió ismert Ekhó történetéről, de egyes mondák szerint Pán tépte szét féltékenységében feleségét ezer darabra, majd szétszórta a világban, így hozva létre a visszhangot.
Utolsó kommentek